Thesszaloniki Görögország második legnagyobb városa, a történelmi Makedónia központja és az Égei-tenger egyik legfontosabb kikötővárosa, rendkívül gazdag és összetett múlttal rendelkezik. Thesszaloniki történelme során a Balkán, valamint a Földközi-tenger világában betöltött központi szerepe miatt mindig is a civilizációk találkozási pontja volt. Fennállása óta a különböző birodalmak, kultúrák és vallások mind erősen hatottak rá, így Thesszaloniki Görögországban egyedülálló keveréke lett a görög, a római, a bizánci, a török és a zsidó örökségnek.
Lássuk hát, mit érdemes tudni Thesszaloniki (görögül Θεσσαλονίκη) történelméről, hogyan alakult ki a ma ismert nagyváros, melyet sok nyaraló előszeretettel választ városnézéshez Görögországban, és amelyet közvetlen repülőjáratok kötnek össze Magyarországgal.
Thesszaloniki alapítása és a város az ókorban
A Thermaikosz-öböl, ahol a ma is ismert Thesszaloniki fekszik Görögországban, stratégiai elhelyezkedése miatt több ezer év óta lakott. Az Égei-tenger és a szárazföld találkozása miatt sok kisebb-nagyobb település alakult meg már az ókort megelőzően is, a régészek a vaskorból és a későbbi korszakokból (Kr. e. 9-4. század) egyaránt számos emléket találtak. Therma néven még egy ősi város is élte mindennapjait itt, de további 26 kisebb-nagyobb falu maradványait is feltárták.
Az írásos források szerint Thesszaloniki városát hivatalosan Kr. e. 316-ban alapította Kasszandrosz (Cassander), a legendás Nagy Sándor egyik hadvezére. A várost a makedón hadvezér Nagy Sándor testvéréről, Thesszalonikéről nevezte el tisztelete jeléül. A város alapításának elsődleges célja az volt, hogy az öböl mentén szétszórtan fekvő kisebb települések helyett egy erőteljesebb nagyváros jöjjön létre, mely védi és kiszolgálja az Égei-tenger egyik legfontosabb kereskedelmi kikötőjének szánt régiót.
Kiváló földrajzi elhelyezkedésének és védett kikötőjének köszönhetően Thesszaloniki az ókorban rendkívül gyorsan és nagy méretűre fejlődött, és sokáig fontos szerepet játszott a Makedónia királyságának fennmaradásában.
Thesszaloniki a római korban
Miután Kr. e. 168-ban a makedón királyságot legyőzték a rómaiak, és Thesszaloniki történelme során először ekkor került római uralom alá. A város fejlődése azonban nem állt meg: a a makedón provincia központjaként Thesszaloniki fontos helyszíne maradt a kereskedelemnek és a kultúrának. A várost átszelte az egyik legfontosabb útvonal, a Via Egnatia, amely a Balkán északi részét kötötte össze a Földközi-tenger vidékével, tovább erősítve a régió kereskedelmi jelentőségét.
A római birodalom idején Thesszaloniki kulturálisan is gazdag várossá vált, ahol a görög, római és zsidó közösségek békében éltek egymás mellett. Fontos vallási központ is volt: mivel a város zsidó közössége jelentős méretű volt, és már ekkor is szerves része volt a helyi társadalomnak.
A Thesszaloniki legjobb látnivalói közé tartozó Kamara, avagy Galerius diadalíve is ebből az időszakból származik. A hatalmas diadalívet Galerius római császár tiszteletére emelték, miután legyőzte a perzsákat, és ebbe a városba is ellátogatott i. sz. 306 körül. A diadalív eredetileg három fő ívből és 8 fő oszlopból álló építmény volt, melyet téglából és márványból emeltek.
A rómaiak Thesszalonikiben fürdőket, új agórát (piacot és központi teret) építettek, a korának modern és élhető városát alakítottak ki.
A kereszténység terjedése
A város a kereszténység terjedésének korai időszakában is kiemelkedő szerepet játszott. Még Pál apostol is megfordult a településen Thesszaloniki történelme során, ahol a keresztény hitet terjesztette. Ezen idő alatt két levelét is írta a thesszaloniki gyülekezetnek, amelyek ma a Biblia Újszövetségének részei (1. és 2. thesszaloniki levél). A kereszténység nagyon gyorsan el is terjedt a városban, és Thesszaloniki hamarosan a bizánci világ egyik fontos vallási központjává vált.
Thesszaloniki történelmének egyik legszomorúbb fejezete is a kereszténység elterjedéséhez volt köthető: három évszázaddal Pál apolostol látogatása után, i. sz. 390-ben I. Theodosius császár parancsára több ezer keresztényt mészároltak le. A mészárlás vélhetően a császár reakciója volt egy felkelésre, mely egy római elöljáró halálát okozta, és a császár ezzel statuált elrettentő példát a környék lakosságának.
Bizánci időszak
A Nyugat-Római Birodalom bukása után Thesszaloniki a Kelet-Római Birodalom, vagyis a Bizánci Birodalom második legnagyobb városává vált. A város kulturális és vallási jelentősége folyamatosan nőtt, különösen miután Nagy Konstantin császár hivatalossá tette a kereszténységet a birodalomban. Nagy Konstantin maga is élt a városban két évig: 322 és 323-ban tartózkodott itt, és a kikötő egy részének átalakításához ő ragaszkodott.
Ekkoriban kezdték el a város védőszentjeként tisztelni Szent Demetert, aki római katonaként a 4. században mártírhalált halt a keresztény hite miatt. Az ő tiszteletére építették később Thesszaloniki híres látnivalóját, a látványos Agios Demetrios bazilikát (Szent Demeter-bazilika, görögül Ιερός Ναός Αγίου Δημητρίου, Πολιούχου Θεσσαλονίκης), amely ma a világörökség része.
Szent Demeter kultusza különösen erős volt Thesszalonikiben, a várost évszázadokon keresztül védelmező szentként tisztelték, és ma is nagy tisztelettel beszélnek róla.
Thesszaloniki történelme alatt a bizánci korszakban számos támadás érte ezt a vidéket és a várost egyaránt, beleértve a szláv, avar és bolgár támadásokat is. Ettől függetlenül a 9. és 10. században a város kulturális virágkorát élte, és a bizánci civilizáció egyik központjává vált. Ebben az időszakban a városban tevékenykedett Cirill és Metód, a szláv népek keresztény hitre térítői, akik itt fejlesztették ki a glagolita ábécét, amely később a cirill írás alapja lett.
A Rotondát, melyet még a rómaiak építettek, szintén ebben az időszakban alakították át templommá.
A normann és velencei uralom
A 12. század végén Thesszaloniki ismét veszélybe került, amikor 1185-ben a normannok megtámadták és elfoglalták a várost. Ez a támadás jelentős pusztítással járt, de a város végül újjáépült. A 1204-es negyedik keresztes hadjárat után a Bizánci Birodalom szétesett, és Thesszaloniki történelme egy rövidebb velencei időszakkal folytatódott: a város a Velencei Köztársaság uralma alá került, amely fennhatóság egészen 1224-ig tartott.
Thesszaloniki a történelme során így közel sem volt olyan hosszú ideig velencei fennhatóság alatt, mint például a Jón-tenger térségében Korfu szigete és Zakynthos, vagy az Égei-tenger medencéjében Kréta. Ennek fő oka az volt, hogy a Velencei Birodalom a szárazföldön nem tudott olyan jól védhető állásokat kialakítani, mint azt több görög szigeten sikerült megtennie.
A szerb uralom
A 14. század elején Thesszaloniki rövid ideig a Szerb Birodalom része lett, miután IV. Dusán István, szerb cár elfoglalta a várost. Bár a szerb uralom csak néhány évig tartott, még ez az időszak is hozzájárult a város kulturális sokszínűségéhez.
Oszmán hódítás
1430-ban Thesszalonikit elfoglalta az Oszmán Birodalom, és a város több mint 400 évig oszmán uralom alatt maradt. Ebben az időszakban Thesszaloniki az Oszmán Birodalom egyik legfontosabb kikötővárosává vált, ahol viszont a törökök hagyták a különböző vallások szabad gyakorlását, és a különféle etnikumok viszonylag békésen éltek egymás mellett. Görögök, törökök, zsidók és más kisebbségek éltek így együtt, és a város továbbra is megőrizte sokszínű kultúráját.
Az oszmán uralom alatt Thesszaloniki virágzó gazdasági központ maradhatott, ahol a kereskedelem és az ipar továbbra is fontos szerepet játszott, sőt a város időjárása miatt a mezőgazdaság is jelentős volt. A város különösen híresnek számított zsidó közösségéről, amely a 15. században Spanyolországból menekült zsidók beáramlása révén még tovább nőtt. Thesszaloniki történelme során ekkor a város ‘zsidó Szaloniki” néven is ismertté vált a világban, mivel Európa egyik legnagyobb és legvirágzóbb zsidó közösségének adott otthont.
Thesszaloniki legismertebb történelmi látnivalója, a 34 méter magas Fehér torony is a török hódoltság alatt épült fel, elsősorban börtönként használták. Több más török kori erőd is épült akkoriban, többek között a Heptapyrgiron is a mai óvárosi negyedben, Ano Poliban.
A görög függetlenség és az újkor
A 19. században a görög függetlenségi háború (1821-1829) során Thesszaloniki nem vált azonnal részévé az újonnan létrejött görög államnak, mivel továbbra is oszmán fennhatóság alatt maradt. A város azonban fontos szerepet játszott a görög nemzeti mozgalomban, és számos görög forradalmár tevékenykedett itt.
Thesszaloniki végül az első balkáni háború során, 1912-ben szabadult csak fel az oszmán uralom alól, amikor hivatalosan is Görögországhoz csatolták. Az oszmán uralom végén a városban még mindig jelentős török és zsidó közösség élt, de a következő évtizedek során a lakosság összetétele jelentősen megváltozott. Az 1923-as görög-török lakosságcsere során számos török és muszlim lakos hagyta el a várost, míg a kis-ázsiai görögök érkeztek Thesszalonikibe.
Thesszaloniki a 20. században
A 20. század első felében Thesszaloniki ismét számos kihívással nézett szembe. 1917-ben a város nagy részét elpusztította egy hatalmas tűzvész, amely több ezer ember otthonát és számos történelmi épületet semmisített meg. A város újjáépítése során már modern várostervezési elvek szerint épült újjá, de sajnos a legtöbb építmény és lakóház a régi negyedből, köztük felbecsülhetlen értékű történelmi emlékekkel elpusztult, maradványaikra pedig új épületeket emeltek. Ennek is köszönhető, hogy Thesszaloniki történelme során hiába vált az egyik legmeghatározóbb görög várossá, napjainkra viszonylag kevés épület maradt fent az ókorból és középkorból, és így viszonylag kevés a történelmi látnivaló a város mérete ellenére.
A város a második világháború során is súlyos megpróbáltatásokat élt át. A német megszállás alatt Thesszaloniki zsidó közössége szörnyű sorsra jutott: a város zsidó lakosságának jelentős részét elhurcolták és táborokba zárták őket. A háború lezárása után Thesszaloniki sokat vesztett kulturális sokszínűségéből, de gazdasági és társadalmi szempontból továbbra is Görögország egyik legfontosabb városa maradt.
Thesszaloniki ma
A település a 60-as évektől ismételten gyors fejlődésen ment át, és újra Görögország egyik jelentős ipari és kereskedelmi központjává vált. Thesszaloniki történelmén átível a város legfontosabb része: a kikötő Görögország nélkülözhetetlen tengeri kapuja, ugyanis ez a második legnagyobb görög kikötő az athéni Pireus után. A város ezzel a Balkán régió egyik legfontosabb logisztikai csomópontja, amely évente hatalmas teherhajók százait szolgálja ki.
Thesszaloniki városa ma több mint háromszázezres lakosságával hatalmas nagyváros, de még megdöbbentőbb információ sokaknak, hogy a település vonzáskörzetében több mint egymillióan élnek.
Thesszaloniki történelmi emlékei és nevezetességei, mint például a legjobb látnivalók közé tartozó Szent Demeter Bazilika, a Fehér-torony (Λευκός Πύργος Θεσσαλονίκης), a Rotonda templom (Ροτόντα), ma már az UNESCO világörökség részét képezik. Emellett a város híres fesztiváljairól, pezsgő kulturális életéről és egyetemi közösségéről is, amelyek a mai Görögország egyik kulturális fővárosává teszik. A rengeteg különféle étterem és szórakozóhely miatt ez a város Görögország északi részének, az Égei-tenger északi oldalának legnyüzsgőbb helye, ahová százezrek érkeznek minden évben néhány napos városlátogatásokra is.
Thesszaloniki történelméről még sok további érdekességet és információt megtudhatunk a helyi régészeti múzem kiállításából is, mely a helyi látnivalók közé tartozik egy városnézés során.
Mint az fentebb olvashattuk, Thesszaloniki történelme nagyon gazdag és sokszínű, hiszen több mint két évezredet ölel fel – az évek során számos civilizáció, kultúra és vallás találkozott és keveredett egymással. A város mindig is fontos szerepet játszott a térség politikai, gazdasági és kulturális életében, és a mai napig jelentős központja Görögországnak és a Balkánnak, továbbá nemzetközi repülőterének köszönhetően az idegenforgalom is jelentős.
A szállásokhoz Thesszalonikben kattintsunk ide vagy az alábbi képre!
